2014. április 16., szerda

27.fejezet Csalódások

1  hét múlva, 17:00

Be megyek a fürdőbe, és megnézem magamat a tükörben. A hajam kócos, a szemem alatt pedig karikák. Csodás.Levettem az itthoni ruhámat majd beálltam a zuhany alá. Még mindig egyedül érezem magamat. Egyedül vagyok. Hiába van mellettem Anna és Ya Ou  immáron egy hete. Ya Ou meg én sőt veszekszünk. Nem tudja megérteni, hogy szeretem az a barmot, vagy nem érti meg. Anna pedig sokat hallgat. De van mikor elmegy, iszik egy kávét majd vissza jön. Talán ő itt van velem. Talán nem  vagyok egyedül. De egyedül vagyok, mivel ő nem  marad velem örökké. Este még mindig sírók. A fiam, pedig mindig belém rúg egyet ilyenkor.
Megmostam magamat és a hajamat csokoládé illatú tüsfürdővel és samponnal. Kimentem és betekertem magamat, megszárítottam a hajamat, majd sminkeltem.Egy szürke fehérnemű szettet vettem fel. Egy szürke harisnyát húztam. Egy  szürke ruhát vettem fel. Arra pedig egy szürke kabátot. Egy szürke csizmát vettem fel cipő gyanánt. A táskámba  a szokásos nő dolgokat raktam.  A nappaliban a két barátom már ott állt. Mindketten kiöltözve.
- Mehetünk? - kérdezte Ya Ou
Bólintottam, és elindultunk.

*~*

- Everdeen - kerestem a  nevemet a székeken, és meg is találtam. Mellettem ült Anna és Ya Ou mint a vendégeim. Leültem majd a táskát az ölembe raktam. A kabátot kint le kellet adni. Anna leült mellém, és beszélni kezded. Azt mondta szurkol, de én éreztem, hogy nem nyerek. De reménykedni szabad, nem?  Mellettem ültek a kategóriámban szintén jelölt újság írók. Mellettem ült Gilbert King. Egy nagyon jó író. és komoly témákról ír.

Meggy a show. És most jön az utolsó díj. Az enyém.
- Az általános irodalom. Ebben kategóriában jelölt egy hölgy egy igatzán fiatal hölgy is. Hanna Everdeen. Aztán ott van még sok más tehetség. Akkor kérhetném a borítékot. - Egy férfi átadta, Anna pedig szorította a kezemet. Mintha ő lenne a jelölt. - A nyertes pedig.......Gilbert King!
Megöleltem a mellettem ülő férfit, és gratuláltam. Nem mondom, hogy nem rossz, de még fiatal vagyok. Simán megnyerhetem még. A kezemet a hasamra tettem, és így hallgattam a további programot.
- Elmegyünk kajálni? - kérdeztem Ya ou-t ás Annát
- Persze - mondták szinte egyszerre
Kimetünk majd beültünk a kocsimban. Egy étterem felé mentünk. Ya Ou beállt a parkolóba. Mikor kiszálltunk egy kislány jött oda hozzá, és az anyukája pedig hozzám.
- Jó Napot - köszöntem
- Szia, kérhetek egy aláírást? - kérdezte
- Persze - mosolyogtam kedvesen
Aláírtam az újságot, majd elmentek. A két barátom furán nézett rám
- Mi van? Nem csak az énekestől kérhetnek aláírást - szóltam oda, majd bementem. És mikor bementem akkor láttam meg őt.  Barna bakancs volt rajta, fekete farmerrel, Fehér, rövid ujjú,  mintás ing volt rajta. A kabátja  a szék támláján. Mosolygott. A haja nem volt belőve. A szeme csillogott. Egy lánnyal beszélt. Bana, rövid ruhában. Rám nézett vagy is a hasamra. Csodálkozva nézett rám. Azt hitte elvettem.
- Elmegyünk - jelentette ki Ya Ou
- Nem, maradjunk - mosolyogtam
Leültünk egy asztalhoz, majd jött a pincér. Rendeltem inni és enni is. A levest  hamar megettem, a másodikat pedig hamar hozták. A rádióból, Katy Perry- Part of me dala szólt. Milyen ironikus. Mikor megettem mindent, elindultam wc-re. De valaki elém. Csak egy barna bakancsot láttam. A francba.
- Szia - köszönt
- Mit akarsz? - kérdeztem gúnyosan - nem fogom elvetetni de már nem is tudnám, nem akarok tőled semmit Olivér. Ott a csajod vagy kid, ő biztos szívesen ágyba bújik veled. én hülye voltam, hogy megettem. Tudtommal neked nem fér bele egy gyerek
Vissza mentem a barátaimhoz, mondtam hogy haza megyek. Olivér még mindig ott állt. Csak állt. Engem nézett, de nem érdekelt. De nagyon is érdekelt, de nem mehetek vissza hozzá. Fogtam egy taxit. beszálltam, elmondtam a címet és már mentem is haza.

Sírtam mikor az ajtót nyitottam. A lakásban bezártam azt. Beszaladtam a szobámba, átöltöztem. Főztem egy kávét, és  leültem a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, de nem segített. Betakartam magamat, a kezemet a hasamra raktam és néztem előre, és éreztem, hogy folynak a könnyeim.  Rágondoltam. A szerelmünkre, és a könnyeim pedig még jobban folytak.

3 megjegyzés: